Leírás
„Ritkaságszámba megy az olyan ember, akiben Isten neve erőfeszítés nélkül és önkéntelenül ismétlődik. Kabír ilyen ember volt… Kabír takács volt, és Isten nevét folyamatosan mormolta. Amikor a fonala elszakadt, meg kellett nyálaznia az ujját, hogy benedvesítse a fonál végeit, és összesodorja őket. Ekkor abba kellett hagynia Rám nevének ismételgetését. Ez aggasztotta őt, hiszen azt szerette volna, hogy az ismételgetés folytonos legyen… Végül maga az Úr (Rám) ült a szövőszék mögé, és ő végezte a munkát, míg Kabír mellette foglalt helyet, és a nevét kántálta. S hogy mit jelent ez a történet? Azt, hogy ha a teljes figyelmedet Istenre irányítod, akkor Isten végzi a munkádat, nem pedig te.” – Srí H. V. L. Púndzsa